A hét nagy csakra ugyan nem észlelhető anatómiai értelemben, ám metafizikai úton összekötetésben áll fizikai testünk bizonyos rendszereivel.így az endokrin, mellékvesék, petefészek, here, hasnyálmirigy, csecsemőmirigy, pajzsmirigy, agyalapimirigy, tobozmiriggyel. 

Léleklátók számára, (médiumok) valójában a test mögötti lüktető, dinamikus energiamező válik láthatóvá, a szivárványhoz hasonló szín kavalkád formájában az Aura. Az aura végül is nem más, a tudomány mai állása szerint, mint a test bioelektromos mezője.  Egészséges ember aurája jól látható kép, (azt mondjuk rá, „sugárzik belőle az egészség”) legjobban látható csakrák, a korona, torok, szívcsakrák.

Vastagabb ruházat miatti fedettsége miatt, legkevésbé a gyökér, hasi, és köldökcsakrák láthatók. Számomra akkor tisztul a fent leírt képsor, ha valakinek a szemébe nézhetek, legalább 5-6 másodpercig, és találkozik a tekintetünk, innentől már nyitottá válik számomra az egész aurája, betegségeinek vagy egészségi állapotának megfelelően. Megfigyeléseim és tapasztalataim szerint teljesen szabályosan forgó csakra rendszer nincs, mivel valamilyen okból, mindig van bennünk némi kis aggódás, és ez valamelyik csakránkban lassúbb forgást eredményez. Kundalíni Istennőről (kígyó) nevezték el az ősi keleti kultúrákban az energiaspirált, mely körbefonja testünket. Ez sem látható, csak következtetés legtöbb embernél. Csakráinkat ki kell egyensúlyozni ahhoz, hogy állandó készenléti állapotban legyenek. A kiegyensúlyozásnak többféle módszerét sikerült kialakítani az idők folyamán (hét) de elégségesnek bizonyult a meditáció, az oltár, és a testgyakorlatok (pránik). Következőkben a csakrák egyes típusainál részletesebben kitérek, minderre.