Tapasztalataim a parlagfűről

Amióta Weil-Várhegyi László feltaláló cikkének hatására (a már széles körben ismert) a dobóatléta közreadta tapasztalatait, a parlagfű áldásos gyógyító hatásáról, hosszan elgondolkodtam: Kell lennie valóságos alapja, ha már egy köztiszteletben lévő, szakmailag kvalifikált ember a nevét adja, az általa felismert, parlagfű gyógyító hatására. A szemfüles dobóatléta ki is próbálta, és a tapasztalatát a nagynyilvánosság előtt közre is adta. Ehhez csak annyit fűzök hozzá: Hála istennek, jól tette! Sajnos ezzel be is indította a kétkedők támadásának gépezetét. Tálcán nyújtott át olyan témát, azok számára, akik vadásznak az újdonságokra, a meggyőződés legteljesebb hiányával gyártják az ellenérveket.

Emlékezzünk Béres Józsefre, a Béres-csepp feltalálójára. Voltak olyan korházak, ahol bizonyos osztályokról, az osztályorvos megtiltotta, hogy a beteg Béres-cseppet vigyen a kórtermekbe. Azt meg sem említem, mi minden megtett a hatóság Béres József ellen, hogy a kísérleteit leállítsa. Weil-Várhegyi, még örülhet is, hogy békén hagyják.

Tékozlók vagyunk fiatal korban az egészségünkkel. Azonban bizonyos kor után rákényszerül az ember, hogy jobban odafigyeljen az egészségére, a betegség tüneteinek okaira. Nincs kifogásom az orvoslás ellen, legalább annyira szükség van rájuk, mint a napi evésre. Bizonyos gyógyszerek ellen sincs kifogásom. Ha nem lennének szívgyógyszerek, a szívbetegek nagyobb része korán eltávozna az örök mezőre. A cukorbetegek számára nincs is más megoldás, mint az inzulin. Persze felsorolhatnék még néhány életmentő gyógyszert, azokat, mindenki ismeri.

De, mit tudunk a több száz, többi gyógyszerről? Kifizetjük a borsos árat érte, aztán, vagy használ, vagy nem, esetleg a melléhatása miatt, abba kell hagyni a szedését. Aztán újra kiválthatjuk, a helyette kiírt másik gyógyszert. És ez így meg a végtelenségig.

Idézet a dobó atlétától

Lajos Atya beszélt arról, hogy a parlagfű, minden betegséget a szervezetben helyre hoz, de azt még ő sem tudta, hogy ezt az eredményt a szervezet őssejt termelésének fokozása eredményezi.

Nem lényeges, ha nem ismerjük az elméletet, hanem az adott növény fogyasztása során a hasznosságáról győződünk meg. Az viszont igaz, akiket eddig meg tudtam győzni, hogy a parlagfű rendszeres fogyasztása, mennyire hasznos, bármilyen betegségben szenvedtek, kigyógyultak belőle. Még a rákból is, vagy éppen a parlagfű allergiából.

A fentiek ismeretében felmerült bennem a kérdés, vajon, akkor mért írtatják velünk a parlagfüvet? Ezt az embernél is intelligensebb, több földtörténeti katasztrófát is át élt növényt. Még büntetés is kijár érte, ha nem írtjuk.

Idézet vége

Érdemes elgondolkodni, mért ne védjük ki a betegségek létrejöttét, vagy mért ne csökkentsük, a már meglévő betegség súlyosságát. Esetleg mért ne tegyünk kísérletet, a gyógyszerek (idővel) elhagyására?

Ismertetem a saját tapasztalatomat: Amióta olvastam a dobóatléta figyelemfelhívását, több mint egy éve, folyamatosan mindennap fogyasztom (poralakban), a parlagfüvet: fél mokkáskanállal naponta. A magas vérnyomásom értéke optimálisan 10 egységgel csökkent, időjárás változásnál az ízületi bántalmaim enyhült. A vastagbélnél érzem a legnagyobb javulást, megszűnt a székletproblémám. Ennek az lehet oka, hogy az egész emésztőszervem a parlagfű védelme alá került. Külön merem ajánlani a férfiaknak 40 éves kor után. Ugyanis a máj, hasnyálmirigy a vastagbél (akár együtt mind a három), akkor kezdi a törlesztés, a nem megfelelő étkezésre az adóságát.

 Akik rászánják magukat a parlagfű fogyasztására, azoknak azt javaslom, a szedésénél 10-25 centiméternél magasabbat ne szedjenek, mert annak csak a szárát kell lecsípni (én gyökeresen tépem ki). A magasabbra növőknek már van oldalhajtásul, és több munkát adnak, mert az erős száruk miatt a leveleket egyenként kell levágni. Nem tudok arról, hogy a szára egyenértékű a levéllel, és a porrá darálása is problémásabb. Szedés után két-öt napra van szükség, mire a parlagfű teljesen kiszárad, és kávédarálóval porrá lehet darálni. (Nagyon erős nála az élni akarás. Ezt bárki megtapasztalhatja, ha fonnyadás után megmossa, és kézzel felrázza.) Így nem csak a napi fogyasztásra készíthetjük el, de a következő év tavaszáig is elraktározhatjuk. Mindenképpen megéri a fáradozást, és az időráfordítást.

Ami még nagyon fontos: A parlagfű a saját porlenja által gerjesztett allergiát is megszünteti

A tévedések elkerülése miatt jelzem: az első 1-2 hétben a béltisztításon kívül gyors gyógyulásra senki ne számítson, mert a parlagfű nem tünetmentesítő tabletta, nem láz és fejfájás csillapító. Szükség van néhány hétre, esetleg hónapra, hogy az óhajtott gyógyulás érzékelhető lehessen. Felesleges a mohóság is, nem tanácsos gyorsan emelni az adagot, mert lehet, hogy ártunk vele magunknak: nincs mögötte elég tapasztalat. Előbb szoktassuk hozzá a szervezetünket, meg kell elégedni annyival, hogy a beteg szervnél javulás álljon be. Akkor már a teljes gyógyulást is remélni lehet. Természetesen kortól függően. Az alkoholistákra, míg le nem mond az italról, nem vonatkozik)

Még egy fontos dolog azok számára, akik városban és tömbházakban laknak, mint például magam is.  A város füves területein ne is próbálkozzunk parlagfüvet találni, mert az állandó fűnyírás miatt nem található. Sőt olyan helyen sem, ahol a területet már birtokába vette a hagyományos gyomnövény. A fa árnyékát sem szereti, még akkor sem, ha nincs gyomnövény. A parlagfű, a szűzterületet szereti. Például az ásott, kapált vagy a szántóföldeket, míg a kultúrnövény ki nem nő. Akinek kertje van, annak könnyű a helyzete, mert ásás után, megjelenik a parlagfű. Ott viszont a hagyományos gyomnövényt kell kigyomlálni, hogy biztosítsuk az életteret a parlagfűnek.

FORRÁS

Weil-Várhegyi László feltaláló, mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta, természetgyógyász, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége, a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesület tagja, a Tudományos Rendőrség alapító tagja és szóvivője.