Relatív fogalom a valóság, ám mégis messzire kerül a látszattól, ha az igazi oldalát próbáljuk magunkra, mint egy kabátot! Azért került kijelentő módba az iménti állítás, mert szerintem a látszat az, amit annak látunk, amit mi látni szeretnénk, míg a valóság meg e kép háttérképe. Mi Spirituálisan fejlett emberek (Asztrológusok) hajlamosak vagyunk mindig azt látni, ami a dolgok mögött van, mert gondolkodásunk vagy életfilozófiánk arról szól, minél messzebbre látsz, annál jobban érzékeled a közelséget. Sajnos nem így van ez azoknál az Asztrológusoknál, akik megpróbálják kihasználni az emberek kényszerhelyzetét, rászorultságukat. Rászorultságukat a kiút keresőknek kilátástalannak tűnő helyzetükből.  Be kell, hogy valljam mások helyébe én is utoljára venném a segítség kérést Asztrológusoktól civilként, mert a sok szélhámos és kontár közt, mindig elvész az igazság és a valódiság, mint fogalom, és előtérbe kerül, vagyis törlődik a háttérkép a pénz mögül. Pénzéhes világunkban u.n. kényszerpályára kerülnek a magamfajta Asztrológusok, kik mindent megtesznek azért, hogy az embereken segítsenek és ne a pénztárcájukon könnyítsenek a sorsuk helyek. Most jön az, ami a közelséget egybe olvassza a távolinak tűnő hátérrel, vagyis akkor fizetik meg az Objektivitást, ha az a rózsaszín köd közelségét tárja a kíváncsi szem elé s nem az igazi jelentéstartalmát Horoszkópjának. Persze, hogy nem jó érzés a kilátástalanságban a még mélyebb gödröt látni, sőt megjárni, de annál rosszabb érzés nincs szerintem, mint váratlanul abba beleesni, és kezünk, lábunk kitörve, mozgás vagy gondolkodás nélkülivé válni. Kezdem úgy érezni, feje tetejére állt világunkban akkor is a széphez, a jóhoz vonzódunk, ha az hamis, és lehetetlen, mert a látszat derűsebb, optimistább látásmódot kölcsönöz, mint a valóságos világ. Azért van az, ha a valóságot nem fogadjuk el, akkor a velejáró erkölcsi kötelezettséget is elvetjük, vagyis a másik munkáját nem honoráljuk.