Sorsbolygónak nevezzük, én legszívesebben az ÖSSZEGZÉS bolygójának nevezném. Megmutatja mi az, amit elérhetünk életünk folyamán, és azt is, MI AZ, AMIT EL KELL ÉRNÜNK. Öregkorunk valódi kísérője, rámutat mit felejtettünk el, mit pótolhatunk, még a hátralévő éveinkben.

http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=EozmrFGAbyc&feature=endscreen Nyári éjek asszonya.

Naprendszerünkben a bolygóknak nevezett égitestek nem rendelkeznek önálló energiával, a bennünket ért hatásai azért érvényesülnek, mert az állócsillagoktól kapott fényenergiát átalakítva közvetítik, így a Napunkét is.   

                                                    Szaturnusz

Bolygóanalógiát megérteni nem egyszerű észjárás, felfogás kérdése, komolyabb ismeretek kellenek. Megismerni a kapcsolódó mitológiai lény vagy alak, jellemét, tetteit, és általában a létértelmét. Kezdjük talán az elején: Szaturnusz, Uranosz (az Ég) és Gaia (föld, szilárd anyag) gyermeke volt. A világ kezdetén szülei mellett, és felügyeletük alatt vált olyanná, mint amilyennek később megismerjük. Béke volt Égen és Földön, amíg Uranosz fel nem dühödött Gaiaira, engedetlensége miatt. Földanya bíztatására aztán egy napon, amikor dühöngve közeledett Uranosz az anyjához, annak biztatására egyszerűen levágta nemi szervét egy éles sarlóval. A világ valamennyi kultúrájában erről szól a történet a világ megalakulásáról, és Szaturnusz egy kegyetlen és korlátolt képességű ifjú lett. Megakadályozta az embert, hogy az ősapa (ég) kegyeit élvezze, mert megszabta az Ég és a föld határait tettével, mivel Uranosz örökre álomba merült. Claude Mettra mítoszokkal foglakozó könyve szerint, Eredeti címe: Szaturnusz a lelkek füve. Ettől kezdve vált a világ olyanná, hogy az ember számára érhető és élhető legyen. Lettek határok, mert a Szaturnusz az utolsó bolygó, mely még szabad szemmel látható, utána már csak az örök álomban ringatózó Ég van. Levén idő, bölcsesség, tapasztalat, és szilárd anyag, ahogy meggyőződés is. Kapott az ember türelmet kivárni bizonyos dolgokat, kapott felismerést, hogy az idő nem más, mint a valamire való várakozás mértékegysége. Ezért az idő örök, mintahogy az élet és a változás is. Születési képletünkben ahol áll, megtanulunk mindent vele kapcsolatosan, így vagy úgy, de bebizonyítja hatalmát, és ha nem fogadod el, meghalsz. Felismerjük általa a fokozatosság elvét, mint egy eszmeiség kér helyet gondolkodásunkban és tetteinkben. Megfigyelve „működését” hamar ráébredünk a valós világban elfoglalt helyünkre, elérhető sikerink határaira, előnyeivel és hátrányaival egyetemben. Vállalkozásunk, sikereit és bukásait éppúgy képes mutatni, mint a kapcsolódó erőfeszítések mértékét, szükségességét. Egyfajta csendőr szerepet is betölt életünkbe, mert ha megértsük, szimbólumát, ráébredünk, bizony mindig van egy határ ameddig elmehetünk, ahogy érzékeljük azt is, ég és föld között hol a helye álmainknak, vágyainknak. Képzeljük csak el mi lenne a világgal törvény és rend nélkül?, újra éledne a Káosz, vagyis Uranosz az álmából, magához véve a testvért a Neptunuszi  köd és álomvilágot. Visszatérve a mitológiához egy prófécia (nimfa) megjósolta neki úgy fogja végezni, mint apja. Mivel sorra  megette gyermekeit, egy alkalommal követ tettek a pólyába és azt nyelte le Zeusz helyett. Zeusz gyorsan vált férfiúvá, és ugyanazt tette apjával, levágta nemiszervét, egy italt itatott vele, így sorra kihányta testvéreit, Vestát, Cerest, Plútót, és Júnót. Zeusz, azaz Jupiter vette át a hatalmat és apját Itáliába, Latium hegyére száműzte. Ekkor kezdődött a Szaturnuszi Aranykor. Megtanította ugyanis a földművelést, szőlőtermesztést az emberekkel, különösen az Etruszkok voltak fogékonyak e foglalatosság elsajátítására. Trójából megmenekült csoportjaik hamar beilleszkedtek, szaporodtak, és feltalálták a borkészítést. Ettől hisszük és talán tudjuk, születésünk és halálunk kapuja is egyben,mert az Uranoszi álomvilágból (léleklét) születéskor átlépünk az anyagi világba ez pedig a földi élet. Én azt mondom,becsüljük meg e bolygó jelentéstartalmát, mert általa felismerjük egy rég kihalt eszme valódi értékét, neve: BECSÜLET.