Sorsunk mindig értünk, és soha ellenünk. Jegyezd meg jól, s ha a tévedések útjára léptél helyre rakja lépteid, hogy Sorsfeladatodnak eleget tegyél.

KÖSZÖNTELEK KEDVES OLVASÓ! Számtalanszor halljuk, mondjuk, vagy éppen érezzük, hogy bizony a sors jól elbánt vele, vagy az Isten nagyon letette a Keresztjét. Ezek a népi bölcsességek évszázados, de lehetnek éppen évezredes megfigyelések eredményei is. A kiváltó okokat a „civil” ember nem érti, csak tapasztalja, megéli sorscsapásként, vagy tanulságként. Lényegen mit sem változtat a mód, a hangsúly mindig a miérten van. Miért=tapasztalatszerzés, vagy okulás. Bennünk lakozó Lélek számára nem a személyünk ellen irányulnak a történések sohasem, bár mindig úgy érezzük, hogy IGEN! Először néhány fogalmat tisztáznunk kell: Sors= jellem. Mi is a jellem? Semmi titokzatos attól a perctől, hogy tudjuk a tudattalanunk világa, de nevezhetjük az ismeretlennek is. Horoszkópunk 12. háza, a Halak napjegy otthona. Valamikor a XVI. századi Asztrológusok valódi értékes felfedezéseinek köszönhetjük mindezt, ugyanis az ősbolygók világában még a Szaturnuszig láttak, ebből fakadóan egyszerűen csak a fentiekre hagyatkoztak. Nagy áttörést XIX.-XX. század hozta, a transzcendentális bolygók felfedezése, Uránusz, Neptunusz, Plútó. Ettől számítva az Asztrológia szétválasztotta a jellemet, (napjegy) és a személyt (aszcendens). Azóta is sokat változott a világ, és vele természetesen az Asztrológia is. Beleszólt már a keleti Asztrológia (bíbor), és a más kultúrák, így a Hindu, Indián is a Nyugati Asztrológia kialakulásába. Napjaink megfigyelései meg elkerülhetetlenné tették az Auroszkóp használatát, majd későbbi rendszeres és módbeli állandóságát. Mára kiderült az is, Sorsunk a létünk 95%.-k meghatározója, míg a személyünk a fennmaradó 5%-t képviseli, vagyis ennyi a Szabadakaratunk, hogy sorsunkra hatást gyakoroljunk. ( Ausburgban, Németországban úgy összevesztünk ezen, 2010.-n még a mai napid sem beszélünk egymással a 4.-ből 2.-n) Személyünk vagy aszcendensünk az akaratunk, de a tudatalattink mutatója is. Vagyis a jellemformáló vagy sorsalakító Énünk mutatója. Kitérő után a konkrétumok: Születésünk célzott testöltése, Inkarnációja a Léleknek, mely éppen most bennünk lakozik. Vagyis egy vállalása a Léleknek. Hát ez lenne a sorsunk vagy jellemünk? Minden bizonnyal, ugyanis, ha belegondolunk, rá kell, hogy ébredjünk, valamilyen minőséget vagy életformát élünk mindig az életbe. Lehetünk gazdagok, erkölcsösek, vagy az ellenkezők, de lehetünk gátlásosak, vagy akár hitetlenek is. Mitől függ mindez? Hát a jövőnktől, de a jelenünktől is. Személyünkre igen, jellemünkre kevésbé van ráhatása a külvilágnak. Tetteink, cselekedeteink, függetlenek a jellemünktől gyakorta, bár az életösztön meg igyekszik az felé terelni. Léleklátóként megfigyeltem, mennyire fontos a kettő harmóniája. Ugyanis: például, aki hazudik, az a tudatalattijában fél a lebukástól, mert a Lélek ellenére, vagyis a lelkiismeret ellenére cselekszik. Ilyenkor az auránk szívcsakra környéke, erős színváltásokat mutat a zöldből a pirosba, mert a zöld természetes színe a csakrának, míg a piros, a hárítás és a félelem színe a megfigyeléseim szerint. Gyakorolni a Baross úton szoktam Győrben. Hozzám forduló emberek, érdeklődése nagyon vegyes képet mutat, főleg az utóbbi időben. A szülők, gyermekek, férj, feleség, elvesztése mindenkiben más-más reakciót vált ki, de legtöbbjük azért mindig tragédiaként éli meg. Sajnos! Azért sajnos, mert ilyenkor fordulunk önmagunk ellen. Mért is? Azért mert a fájdalom elvakít és bosszúállóvá tesz bennünket. Nem értjük miért éppen velünk történt ez meg, pedig ha elfogadjuk, hogy ez éppen miattunk történt, megváltozna a nézetünk. Például, elveszti valaki a házastársát fiatalon, és váratlanul kerül nehéz anyagi helyzetbe, azt jelzi számára a sorsa, vállalásától messze eltávolodott. Vannak élethelyzetek, melyek megelőzhetők, akkor, ha időben ráébredünk tévedésünkre. Ehhez azonban sokat kell tanulnunk, és jó intuitív képességűnek kell lennünk. Ilyenkor belsőhangunk megsúgja, Vigyázz, mert eltévedtél. Legalábbis nálam így működik, mert hiszek az Arkangyalomnak, és érzem állandó jelenlétét. Térjünk talán vissza a Horoszkóp jelentéstartalmára: látható, hogy egy előre beborítékolt sorsra rátelepszik egy keresztkvadrát. Közben feláll, a Sorskereszt minőség jelző formája is, az meg a tökéletességre való késztetést jelzi. Borítéknál (zöld) mindig kényelemben érezhetjük magunkat, mert a sors elvégzi helyettünk azt, amit nekünk tenni kell, de csak addig, amíg alárendelődünk akaratának. Aztán, amikor, ellenkezőirányban indulunk el abban az időben, amikor kidől éppen a sors részéről a „bili” következik a tragédia, vagy más szóval a Sorscsapás. Semmi okom nincs kételkedni abban, hogy a házas vagy élettárs, szülő, gyermek, nem akadályozott eddig mindebben. Gondoljuk át mindig a történést a saját őszinte megérzéseink alapján, ugyanis a józan ítélet mindig jó hatással van egészségünkre, mert a Léleknek örömet okozunk. Lelkünk tudja, mi a tudattalanunk (jövőnk) célja, mi csak megéljük azokat.