SORSUNKBAN AZ EGO

Sötétben teremtődünk, mintha szégyene lennénk, Szüleinknek és e világnak.  Méhében az Édesanyánknak mellénk telepszik a Lilit, a szeretet és harag egysége, és állandóan mozgat bennünket, hogy minden szervünk és végtagunk arányosan fejlődjön. Nyugtunk hát már akkor sem lészen, amikor, még megsem születtünk, ha egyáltalán sikerül épségben és egészségben kibújnunk a biztonságot jelentő védelemből, legalábbis azt sajnáljuk egy –két hónapig a pszichológusok, Életkutatók szerint. Csodálkozunk hát, ha időközben állandóan van bennünk egy bizonyos mértékű bosszúvágy? Egonak is nevezhetjük, hiszen az EGO azt jelenti:-BIZONYÍTÁS! Bizonyítani kell egész életünkben létezésünk, máskülönben nem jutunk azokhoz a javakhoz, melyek a Természeti Törvény szerint jár nekünk. Fölmerül hát a kérdés, vajon bűn e az Egoizmus, vagy az Eleve elrendelés, esetleg a Szabad Akarat evangéliuma? Töretlenül hiszek az Eleve elrendelésben, mert végül is a Sorsfeladatunk! Mindezen belül úgy képzelem el az életet, hogy a Szabad Akarunk is érvényesülhet, de bizonyos határokon belül. Határok is kellenek, mert a bennünk lakozó lélek, mint energia, akár állandóan röptethetne is bennünket. Legtovább az a hit él az emberben, hogy azért született, hogy létezzen, és e létezést viszont bizonyítani kell. Kinek is? Mindenkinek, mindenhol és mindenkor. Végezetül semmi sem történik ok nélkül, vagyis az életünk rendje Kauzális, vagyis ok-okozati. Ebből fakadóan máris adódik egy esetleg több feladat, hogy az összefüggéseket mindig abból a szemszögből vizsgálhassuk, melyek számunkra a legkedvezőbb feltételeket biztosítsák.