Sorsunk, midig biztos támasz a bajban, akkor is, ha alkalmasint az ellenkezőjét érezzük.
Több ízben megesett velem, hogy alkalmi beszélgető partnereim arról panaszkodtak, hogy bizony velük milyen mostohán bánik a sors. Azért bánik veled mostohán, szoktam volt mondani, mert nem veted magad alá az akaratának. Élő példaként szoktam magam mindig felhozni. 1995.szeptember 12.-re voltam műtétre kiírva. Előtte való két nap már teljes izgalomban telt számomra, még az első ugyan idehaza, de minek? Ahogy az udvaron magamat sajnáltam, hogy senki, de senki egy árva vigasztaló szót nem szólt hozzám, eszembe jutott, a magányosok sorsa ez. Vagy mégsem? Ugyanis délután 3 óra tájban egy hatalmas fecskesereg lepte el az udvaromat, del, s alá röpködtek önfeledten. Olyan közel jött némelyik hozzám, szinte megérintett a szárnyával. A Horoszkóp, amit arra a napra állítottam be tranzitként, nagyon jól mutatja, a közvetlen környezetemben valakik nagyon szeretnek. Nap-Vénusz Konnyukció, 3. ház. trigon a 6. házas Uránusz_Neptunusz konnyukcióval. (6. ház a kisállatok háza is.) Egyszóval ez egy kifejezetten sorsszerűség direkció. Mivel transzcendentális bolygókról van szó jelezte a Műtét várható sikerét is, mert a 8. házban álló Szaturnusz szextilje, garantálta a kissé hosszadalmas, de biztos gyógyulást. Itt vagyok és élek bár a kórházban majdnem sikerült átmenni a másik világba egy orvosi műhiba folytán a lábadozás közben, de összességében jól alakult minden. Nekem az a véleményem, soha ne fogjuk rá sorsunkra a számunkra nehéz feladatokat, érzelmi hullámvölgyeket, anyagi nehézségeket, mert az mind értünk van, s a fejlődésünket szolgálja, akár hisszük akár nem. Nem az Istenre kell fognunk a nehézségek okozta fájdalmainkat, hanem fel kell nőni a feladathoz!
|